A workshop volt az, aminek köszönhetően rátaláltam a fesztiválra, és ez volt az is, ami miatt tulajdonképpen útnak indultam: a program szerint ugyanis arról szól, hogy hogyan használjuk a mentalizmust művészi performanszokban. Aki tartotta, az pedig nem más, mint Kurt Demey, akiről skóciai mentorom, Ian Smith is sokat mesélt már, és akiről tudtam, hogy 2009 óta tart utcai mentalista előadásokat. Lássuk tehát miről volt szó.
A workshop papíron délután négykor kezdődött volna, azonban volt egy 20 perces csúszás, mert Kurt a kávézóban velem beszélgetett. :) Ez később végzetesnek bizonyult, de akkor még érthető okból engem nem zavart. A résztvevők nyolcan voltak, a legkülönbözőbb háttérrel. Velem együtt három bűvész volt (egyikük Axel, aki előadást is tartott délelőtt), a többiek között volt táncos, rendező, coach és olyan is, aki pusztán kíváncsiságból jött, hogy megnézze, miről van szó. A laikusok miatt felzárkóztatással kezdtünk, a legkülönfélébb módszereket vettük át gyorsan, és nem vagyok biztos benne, hogy ez a tanítás leghatékonyabb módja. A multiple-out-tól kezdve, a pre show-n és a force-on át a szuggesztiókig sok minden terítékre került, ám teljes magyarázatot ritkán kaptak a jelen lévők. Legtöbbet Kurt saját equivoke verziójával foglalkoztunk, és annak néhány lejátszásával, de azt kell mondjam, érdemes volt! Ezek után következett a csoportmunkás rész, ahol a meglévő tudást művészi koncepcióba kellett volna önteni. Két csoport alakult, akik már bűvészkedtek, és akik még nem. Természetesen az előbbibe kerültem, de itt kitört rajtunk a bűvész betegség, és egymásnak kezdtünk trükköket meg gegeket mutogatni, míg Kurt a laikusokank további trükköket magyarázott. Ekkor aztán bejött egy szervező, és közölte, hogy lejárt az idő, és el kell hagynunk a termet. Tudtam, hogy a két óra idő rövid lesz, de így még rövidebb lett. Ennek ellenére nem volt teljesen haszontalan a workshop, mert tanultam és láttam új dolgokat (a filléres kellékektől kezdve a több százezres technikai csodákig sok mindnet megnézhettem élőben), de pont arra nem jutott idő, amiért odamentem, és emiatt kicsit csalódott voltam. Persze a workshop után tovább beszélgettem Kurttel trükkökről és módszerekről, dea művészi koncepció ezek után sem nagyon került szóba. Így magár a workshopra azt kell mondanom, hogy annyira nem volt jó (de pl. Axelnek tetszett), viszont ettől a pillanattól kezdve hajnali háromig folyamatosan együtt mozogtunk Kurttel és Axellel, és ehhez csatlakozott Juan-Esteban és Etienne Saglio meg csapata.
