Miért van az, hogy Penn és Teller megteheti, hogy leleplez trükköket nagy nyilvánosság előtt, különösebb következmény nélkül (sőt, még örülünk is neki), az Álarcos Mágust pedig kiközösítik és megköpködik? Mert előbbi szórakoztató? Vagy, mert ők híresek? Mert az Álarcos Mágus csak a pénz miatt csinálja? Ha megnézzük pl. az Álarcos Mágus műsorát, és Pennék leleplezéseit, érezzük, hogy ezek az érvek elég esetlenek (végső soron mindegyik igaz mindkét szereplőre) de mégis, valahogy más szinten van a két esemény.
Íme néhány érv, amit bedobhatsz a legközelebbi ilyen beszélgetésbe:
- Penn és Teller leleplezése a műsor része, ami pontosan illeszkedik egy művészeti koncepcióba. Az álarcos mágus leleplezésének célja maga a leleplezés, nem egy produkció része. (aka a Mágus öncélú)
- Az Álarcos Mágus rombol, mert más munkáját teszi tönkre, Tellerék építenek, mert ott a leleplezés csak egy része a mutatványnak (ezzel persze ugyanúgy rombolnak, de mégis más a kettő megítélése).
- Tellerék produkciójának lényege a bűvészet konvencióinak megkérdőjelezése, új utak keresése, valamint a megmutatása annak a rengeteg történésnek, ami normális esetben a néző szeme előtt rejtve marad. A cél tehát a beavatás, az, hogy a néző sokkal pontosabban értse, mi történik vele, nem pedig az, hogy elrontsák az illúziót. Elhitetik veled, hogy érted, aztán rámutatnak, hogy mégsem érted (tulajdonképpen egy tovább fejlesztett Magic Way koncepció). Az Álarcos mágus műsorát ugyanezért nézik, ám az a művészi performansz irányából elmozdult az ismeret terjesztés (és ezzel párhuzamosan a jogtiprás) felé is.
Végeredményben tehát kijelenthetjük, hogy a) mindkét módszer egyformán leleplezi a trükköket b) mégis joggal esik más megítélés alá a két kategória c) a hosszú távú tapasztalatok alapján látszik, hogy a bűvészetnek (mint műfajnak) egyik típus sem árt, sőt, még népszerűsíti is a műfajt (más kérdés, hogy az egyén szintjén ez sok bűvésznek fájhat).
