A Corodini Kupa régóta a "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" típusú rendezvénye a magyar bűvészetnek. A tavalyi több fronton is botrányosan sikerült, emiatt idén sokan eleve szkeptikusan álltak az eseményhez. Bár több újításról is hallani lehetett (új helyszín, új programpont, új arcok a szervezők és a fellépők között), néhányan már arról suttogtak, hogy ez lesz az utolsó. A két szervező pedig még a rendezvény előtt bejelentette, hogy amint a Kupa véget ér, lemondanak pozíciójukról. Ilyen hangulatban tehát mindenki kíváncsian várta, hogy hogyan fog sikerülni, annál is inkább, mivel egyértelmű volt: a rendezvény sikerén múlik a klub jövője is.
A lényeggel kezdeném: a rendezvény tetszett. Lehet felsóhajtani. Sok volt a baljós jel: szűk anyagi körülmények, kényszerű költözés, szívességből fellépő kollégák, új ötletekkel szembeni ellenállás jellemezte idén is a szervezést. A Corodini Kupáról mindenki azt gondolta, hogy megreformálhatatlan, ám eljött a pillanat, amikor már nem lehetett tovább várni: lépni kellett, mert az egy helyben maradás a halált jelentette volna. Kovács Bence, Kaszányi Roland és Tar László vállalták fel, hogy végigviszik ezt a feladatot, akár árral szemben is. Az újító szellem pedig nem csak lendületet, de friss ötleteket is jelentett. A páros úgy döntött, hogy sokkal magasabb sztenderdeknek próbál megfelelni, mint amit eddig a rendezvény kitűzött maga elé. (Észre vettétek pl., hogy idén nem volt plakát? Hát ez azért volt, mert nem vállalták fel a vállalhatatlant.) Ennek a programban kevés nyomát látni, csupán a "Bemutatkozik a Corodini Klub" című programpont új az eddigiekhez képest, azonban nem nehéz megjósolni, hogy a továbbiakban ismét találkozni fogunk ezzel a ponttal, mert jól sikerült (még ha kicsit talán keresztbe is tesz a versenynek).
Bár eleinte akadtak technikai problémák (nem kicsik), de a továbbiakat a gördülékenység és a probléma mentesség jellemezte. A versenyen sajnos fájóan alacsony volt a színvonal, de a szemináriumok jól sikerültek, a "Bemutatkozik a Corodini" bájos volt, a gála pedig az elmúlt évek legszínvonalasabb gálája volt! Az új helyszín szerintem sokkal jobban megfelelt egy bűvész rendezvény igényeinek, és a kivetítő kérdését is sikerült megoldani, a fellépők pedig nagyon kitettek magukért! Külön kiemelném Lacát, aki pozitív csalódás volt, minden trükkje sikerült, ezzel el is veszett valami a korábbi hangulatból. Az ő helyét és szerepét most Laci bácsi vette át felejthetetlen performansszal, még a versenyen. A XXV. Corodini Kupa tehát méltó volt a jubileumi évhez, és megmutatta, hogy van jövője a klubnak. Olyan rendezvényt sikerült rendezni, amit végre laikus közönség előtt is felvállalhatunk, és mindezt szűkös erőforrásból, a magyar bűvészek összefogásával! Hiszem, hogy ez a rendezvény új lendületet adhat a bűvészetnek. Biztosan ültek olyan fiatalok a közönség soraiban, akik ámulva figyelték a gálát, és arra gondoltak: egyszer én is el szeretnék jutni ide! És biztosan olyanok is akadtak, akik a versenyt látva érezték azt, hogy ezt a szintet ők is tudják hozni, jövőre tehát megmérettetik majd maguk. Ha pedig így van, akkor a rendezvény elérte a kitűzött célt, a bűvészet népszerűsítését.
Happy End? Nem hinném. Most ugyan ünneplünk, és örülünk a sikernek (joggal), de ne felejtsük el, hogy ehhez néhány ember részéről emberfeletti erőfeszítésre volt szükség, és olyan szívességekre, amelyre nem alapozhat a klub hosszú távon. Továbbra is nyitott kérdés, mi lesz jövőre.
