Underground Magic

"I call is mancing, because it's a combination of magic and dancing."

Volt már itt példa arra, mi történik, ha a táncot vegyítjük a bűvészettel. Most itt egy újabb.

Utóbbi időkben szerencsére kezd bevett szokássá válni, hogy a bűvészvilág legnagyobb nevei jönnek Magyarországra. Lenart Green, Roberto Giobbi, Johan Stohl, David Stone, Jeff McBride, Shoot Ogawa, Wayne Houchin, hogy csak néhány nevet említsek. Ők tényleg a világ elitjébe tartoznak, mégis megfordultak nálunk az elmúlt néhány évben.

Azonban (és ez rettentően szomorú) a Las Vegasban megszokott telt ház helyett, itthon ürességtől kongó nézőtér fogadta őket. Miért? És miért baj, hogy ez így van?

A szokásos bullshitet ezúttal kihagynám (milyen ciki ez hazánknak; így legközelebb senki nem fog nagy neveket leszervezni stb.) Nézzük az önző egyén szempontjából. Mi lehet az ok, hogy valaki nem jön el pl. egy Shoot Ogawa szemináriumra? Általában a következő: drága, és úgyis láttam már mindent, amit meg fog tanítani. Az első részre később még visszatérek, de most lássuk a másodikat: csak olyat tanít, amit már letöltöttem, vagy meg kell vásárolni, vagy nem is érdekel. Nos, ez igaz, ha a trükköket nézzük. Ismerek rengeteg embert, aki így gondolkodik. Ők nem sok mindent értek el a bűvészetben előadóként, és soha nem is fognak. Kemény szavak ezek, úgyhogy meg is indoklom, miért van így. Azért, mert egy előadásra nem csak trükköt tanulni megy az ember. És most nem arra gondolok, hogy autogramot ad, közös fényképet csinálhatsz, vagy olyan trükköt magyaráz, amit még nem adott ki. Hanem arra, hogy amit egy világsztártól tanulhatsz egy élő előadáson, az nem a trükk. Trükköt tényleg meg tudsz tanulni DVD-ről. De soha, egyetlen TV műsorban és egyetlen magyarázó DVD-n nem fogod látni és átélni, ahogyan ez az ember előad. Túl azon, hogy minden szeminárium külön show műsor, ezektől az emberektől olyan mesterfogásokat leshetsz el, amelyeket sehol máshol nem. Hogyan lép be? Hogyan köszön? Hogy tárolja a kellékeit? Hogyan kezeli a nézőt? Hogyan választja ki? Hogyan küldi vissza a helyére? Megannyi apróság, amit egy videóból általában kivágnak. Élőben kérdezhetsz! Hogyan talál ki trükköt, szokott-e izgulni, mennyit gyakorol? Hogyan lett profi? Rontott-e már műsorban? Hány kiadvány van, ahol minden kérdésedre személyre szabott választ kapsz? Egy sem! Pedig ezek azok az apróságok, amelyek megkülönböztetik a világbajnokokat az arcpirítóan rossz előadóktól!

És akkor jöjjön az ár. Egy szeminárium itthon olcsó. Általában 3000-6000 Forint közé esik. Ez kevesebb, mint a kétszerese egy 3D mozi árának. Külföldön ugyan ezek az emberek ennek a duplájáért szoktak fellépni (és az még csak az előadás, nem a szeminárium). Arról nem is beszélve, hogy nagyon sokszor Blackpoolig kell menni, ha be akarunk pótolni pl. egy David Stone-t. Ha összevetjük egy külföldi convention belépőjét repjeggyel és szállással, akkor az itthoni ár még akkor is elhanyagolható, ha esetleg vidékről kell felutazni.

A bűvészszé válásnak egyetlen útja van (és ez egyébként igaz minden művészetre): bűvészkedni kell (majd levonni a következtetéseket) és más bűvészeket megnézni. Felváltva, egymás után. És nem csak a sztárokat. Mindenkit. A szomszéd Pistike néha ugyanolyan inspiráló és tanulságos, mint David Copperfield. Én egyszer 25 Eurót fizettem azért, hogy katalán nyelven megnézzek egy gyerekműsort Barcelónában. Egy szót sem értettem belőle, de megérte. Tudjátok milyen trükkökkel lehet lenyűgözni egy katalán családot? Én már igen. Hol van ehhez képest az a 3000-4000 Ft, amibe egy itthoni előadás kerül?

Miért írtam le mindezt? Azért, mert néhány napon belül egy svájci bűvész látogat hozzánk. Nagyszabású gálán fog fellépni, ahol a szakma ismert előadói is képviselik magukat, majd szemináriumot tart. Most még mindkét eseményre lehet elővételben jegyet váltani. Hogyan tudja majd egy német anyanyelvű bűvész elvarázsolni a magyar közönséget? 2000 Forintot megér, hogy megtudd, nem?

Régi hagyományt elevenítünk fel, és idén is megrendezzük az Underground Magic szokásos találkozóját, a Magicians' Armyt! Érdemes kilátogatnia mindenkinek, mert úgy döntöttünk: ezentúl a mennyiség helyett a minőségre helyezzük a hangsúlyt. Úgyhogy ne számítsatok arra, hogy májusban majd lesz egy megint!

Amire számíthattok: jó hangulat, kötetlen és moderált beszélgetések (utóbbiak a fejlődést elősegítő témákról), valamint rengeteg bűvészkedés és marhulás új és régi arcokkal! Plusz persze készül az eseményről videó is!

Részletek itt és a Facebookon

Időpont: 2013. április 20, szombat. Kezdés: 11.00

Helyszín: 1065, Bp, Hajós u. 13-15, 70-es kapucsengő, Corodini bűvészklub helyisége (M1 megálló az Operánál)

Program: 11.00-14.00: ismerkedős játékok, moderált beszélgetések, bűvészkedés bűvészeknek, bolhapiac

14.00 után rövid ebéd szünet (a kaját mindenki megoldja magának), majd átvonulunk a Fővárosi Nagycirkusz elé, ahol a cirkusz világnapja alkalmából már több Corodinis is kint lesz. Itt vérmérséklet szerint szórakoztatjuk a laikus közönséget. Utána szabad program.

Belépő: 500 Ft, amiből üdítőt és rágcsálni valót veszünk nektek, valamint támogatjátok a Corodinit is, és így az egész bűvészetet is!

UPDATE az eseményen már megvehetitek jegyeiteket a Chrisoph Borer gálára 2000 Ft-ért!

Bekövetkezett az, ami már sejthető volt: Dan és Dave megadta a kegyelem döfést a custom made kártya piacnak. Egy ideje már a "prémium paklik" piacára gyártottak (bármit is jelentsen a prémium pakli) és érezhetően kacérkodtak a kártyák Dolce and Gabbanájával, a Jerry's Nuggettel. Erről a pakliról két dolgot érdemes tudni: egyrészt az egyik legrondább pakli, ami valaha készült, másrészt a legdrágább. Drágaságának egy oka van: már nem gyártják.

Ezt a vizuális környezet szennyezést már egyszer megpróbálták megismételni a retró/hipster paklival, amiről már írtam korábban. Akkor a várt siker elmaradt, így újra nekifutottak. Ezúttal biztosra mentek és egyszerűen kijelentették: ez a világ legdrágább paklija. Pont. És tényleg az. Mint a művészetben mindig, az értéket ezúttal is az adja, hogy megszűnt a funkcionalitás: a Ultiamte deck pakliként már használhatatlan. Sok eredetiség nincs benne, dombornyomott dobozt láttunk már korábban is, az ambigrammot Sófalvi Marci hozta divatba az Enigmával és a Phantommal anno, képoldalt tekintve pedig voltak már szebbek külön-külön, és összességében is. Amit ki lehet emelni, azok az illuminati és szabad kőműves motívumok, meg ugye az árcímke, ami durván a duplája a Blain féle Split Spade Silvernek, és alapból drágább, mint itthon egy Ghoul note.

De, hogy lesz-e rá kereslet, egy percig sem kérdés!

A bűvészet egyik méltatlanul elhanyagolt területével fogunk foglalkozni a mai önképző körben: az előadásmóddal. Ez egy nagyon nehezen tanulható dolog, de – bár a bűvészek érthetetlenül keveset foglalkoznak vele – szerencsére más művészeti ágakat is érdekel a dolog. A következő videó(sorozat) ugyan zenészeknek készült, és sokszor triviális dolgokat fogalmaz meg, de érdemes belenézni. Ha pedig a gyakorlatban is szeretnéd kipróbálni az itt elmondottakat, és szeretnél laikusoktól/bűvészektől visszajelzést, akkor gyere el az április 20-i Armyra!

Emlékeztek még? Tágra nyílt szemű gyerekek és párás tekintetű nagypapák figyelték a szivacslabda rutinunk. A közönség lélegzet visszafojtva várta, mit veszünk elő, mikor így szóltunk: "Hoztam magammal!" Kíváncsian lesték, mi kerül elő a cserélő zsákból, és éberen őrködtek, nehogy flitteres zakónk ujjába rejtsünk bármit is, végül kitörő tapssal fogadták, amikor a kicsi, ronda rózsaszín kendő átváltozott leányka bugyivá a néző kezében!

Aztán szép lassan elindult az erjedés. Már Copperfieldet is utáltuk, amiért miatta a hülye szabadságszoborral jött mindenki, de azt még el lehetett intézni néhány viccel. De Dynamo óta mindenki a kurva mobilját akarja belepasszíroztatni a PET palackba, és most már ennek is vége.

Pedig az esélyt megkaptuk. David Blain 1997-ben, Derren Brown 2000-ben, Criss angel 2005-ben, Cyril Takayama 2006-ban tűnt fel a világ televíziós színpadán. Meghódították a világot, de csodába illő módon itthon nem háborgatták a "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" típusú langyos bűvészet tengerét. Mi persze tudtunk róluk, és ez a különös burok, ami miatt a világ trendek rendre elkerülik kis hazánkat, lehetővé tette, hogy időt nyerjünk, és felkészüljünk. Ledolgozzuk a hátrányt, esetleg felépítsük a saját bűvészeinket, megcsináljuk a saját TV műsorunk, saját sztárokkal. De elbaltáztuk. Áprilistól a Discovery újabb világsztárt küld ringbe, nem is akárkit, Derren Brownt. Nem lesz többé "hogycsináltad" meg "ilyetmégnemláttam", csak a "tevagyamagyarDynamo" után a "tevagyamagyarDerrenBrown". Lehettünk volna próféták a saját hazánkba, de most már mindegy. Erről lekéstünk.

– Figyu, jön a Húsvéti hosszú hétvége, és üres a kecó, nem jössz át?

– De szívesen! Hívhatok másokat is?

Valami ehhez hasonló beszélgetés játszódhatott le nemrég Daniel Madison és Eric Jones között, ugyanis az Ellusionist a hosszú hétvégére 3 instant downloaddal lepett meg minket (Revoke, Modulate, Chaos Theory), melynek mindegyike Madison baráti társaságához köthető. Az anyagok talán Dee Chrisopherét leszámítva használhatónak tűnnek (bár az sem olyan vészes), és nem is olyan drágák.

Az minden estre már a promó videókból kiderül, hogy a kecó tényleg üresen állt, de Madisonékon kívül senki nem ment el, úgyhogy a házibuli valószínűleg elmaradt. Talán ezért is dönthettek úgy, hogy inkább szemináriumi anyagot forgatnak. Ezzel nincs is baj, de van valami izzadság szaga a dolognak, hogy három haver egy helyszínen felvesz három trükköt, majd egyszerre piacra dobják... Az E régebben jobban adott magára.

Színházban ülünk, számozott székeken, a teltházas nézőtéren szinte moccanni sem lehet.  A fények kialszanak, a zene megszólal: két felvonásos, másfél órás mentál műsor elé nézünk, ahol az előadó a jövőbe lát, és gondolatot olvas. Ezek alapján azt is hihetnénk, hogy Derren Brown legújabb műsorán ülök London patináns színházában, ám nem. Bencissimo második one man showját nézzük a Bűvész Színházban.

Kovács Bence, alias Bencissimo sajátos, leginkább „kontár dilettánsnak” tűnő stílusának feltűnésekor hamar híre ment bűvész berkekben. „Bence? Jaaaj, neee!” – ez volt az általános reakció vele kapcsolatban. Aztán eltelt néhány év, és áldozatkész munkájának és erőfeszítéseinek hála az ismertséget egyre nagyobb elismertség váltotta fel. Kiderült, hogy igényes, tettre kész, elhivatott, és szót ért a fiatal generációval (mások azt díjazzák benne, hogy tudja kezelni az E-bayt. Kinek a pap, kinek a papné…) Ezzel párhuzamosan szakmailag is rohamosan fejlődött, bár ezt jól leplezte. A Corodini Kupa rendezésében és a klubélet fellendítésében elévülhetetlen érdemei vannak, de láthatóan nehezen szabadul a „Tesco gazdaságos” címkétől, amelyet anno magára ragasztott. Idén profilt váltott, és úgy döntött, vasalódeszkás gyerekbűvészből átalakul felnőttekhez szóló mentalistává. Ennek a folyamatnak egyik állomása az Elemental, a második önálló Bencissimó est, amit a Bűvész Színházban tart.

A Walt Disney legújabb filmjében, az Óz a hatalmasban szemtanúja lehetünk annak, hogyan válik egy bűvészből Isten a közönség szemében, majd ugyanez a közönség hogyan zavarja el felháborodottan, mindezt durván 5 percen belül. Megtudjuk, mit várnak a nézők egy varázslótól, ki a legszexibb bűvész a világon (nem, bármit is állít magáról, nem Németh Gábor az), és meg lehet-e menteni blendoval és kínai karikákkal a világot. Ezen kívül szerepet kap Palpatine szenátor valószínűsíthető anyja, egy szocreál Smaragd város, meg egy pszichopata porcelán lány is.

Ne értsetek félre, a film szar (bár aranyos). Mégis azt gondolom, hogy aki komolyan akar foglalkozni a bűvészettel, annak kötelező megnéznie! Mert az is kiderül belőle, hogy lesz a szimpla bűvészből igazi varázsló.

Miért könnyebb egy önálló esten előadni, mint egy falunapi haknin? Többek közt erre is választ kapunk az alábbi videóból.

„A legtöbb bűvész csak egy laikus, nyuszival a névjegykártyáján”

Darwin Ortiz

Különös jelenség ütötte fel a fejét nem olyan régen a Bűvész blog Facebook csoportjában. Néhányan ugyanis elkezdték tárgyalni bizonyos trükkök megoldását. Felmerült, hogy ezt talán nem a nagy nyilvánosság előtt kellene, hanem zárt keretek között. Megoldásként azonban nem az vetődött fel, hogy ne tárgyaljunk ki trükköket a nyílt csoportban, hanem az, hogy zárjuk le a csoportot! Merthogy – így az indoklás – gáz, hogy bárki láthatja a trükkök megoldásait, és mindezt inkább egy zárt csoportban kellene, ahová csak a bűvészeket engedjük be. Nos, ezeknek az embereknek ez úton üzenném, hogy teljesen igazatok van, nem szabadna a nagy nyilvánosság előtt kiteregetni a titkokat. Azonban két dolgot hozzáfűznék.

1. A Google és a Youtube keresője ugyanúgy működik mindenki gépén. Ami magyarázatot te megtaláltál, azt más is meg fogja.
2. Vannak zárt csoportok, ahol az emberek rendszeresen megosztják egymással a trükköket, és emiatt ezek a csoportok nem csak zártak, hanem titkosak is.

Hogy ti nem vagytok benne? És nem is tudtok róla? Miért van ez? Csak nem azért, mert oda tényleg csak a bűvészeket engedik be!? Módszeresen végigszörfölni a netet, és megnézni a videómegosztókra illegálisan felpakolt magyarázatokat majd mindezt megosztani egy fórumon elismerésre méltó teljesítmény, ám kétes dicsőség. De elvárni, hogy amihez te hozzá jutottál, azt más elől elzárjuk (holott ugyan annyi joga van hozzá, mint neked) a legnagyobb pofátlanság, amit el tudok képzelni!

Javaslom mindenkinek, hogy gondolkozzon, vajon megfelelő alázattal viseltetik-e a szakma iránt (és megfelelő magatartással a többiek felé), és tanulmányozza Karinthy ide vágó írását az emberi psziché minél jobb megértése céljából!

Breiner Tamás Spinóza színházban látható új műsora utazás az időben: egy XX. század eleji nő életét követjük végig. A repertoárban a mentalizmus legújabb vívmányai mellett igazi klasszikus megoldásokkal és klasszikus zsánerekkel is találkozhatunk, de nem csak technikailag, történetileg is visszanyúlunk a gyökerekhez. A mentlizmus, mint műfaj ugyanis nem más, mint médiumok hagyatéka. Breiner azt a miliőt idézi meg, amelyben nem lehet eldönteni, hogy trükköket látunk, vagy a természetfölötti megnyilvánulásást, és ettől teljesen adekvát, amit csinál. S bár felsorakoztatja az összes közhelyet, amelyet mentál műsorban el lehet képzelni (gyilkosság, szerelmi szál, régi fényképek, halott idézés, rejtélyes álmok), mindez mégsem elcsépelt, inkább újszerű, egzotikus és izgalmas.

Szecessziós mintájú gobelinekkel és ódon bútorokkal berendezett szobabelső fogad az amúgy is intim hangulatú Spinóza színház színpadán. Az előttem lévő sorban hölgyek vihognak, talán így próbálják oldani a helységben tapintható feszültséget. Nem tudjuk pontosan mi fog történni, de a cím – A médium hagyatéka – azt sugallja, hogy sötét titkokról hull majd le a lepel. A fények kihunynak, és felcsendül egy női hang, aki mesélni kezd. A hatás tökéletes, így amikor az előadó, Breiner Tamás belép (pontosabban kipréseli magát a funkciójára teljesen alkalmatlan ajtón) mindannyian reménykedünk, hogy ma este talán megtörténik a csoda: olyan előadást láthatunk, amelyhez fogható itthon még nem volt!

Vannak vajon a bűvészeten belül elcsépelt, idegesítő, semmit mondó mondatok, amelyeket mindenki használ, pedig senkinek sem kellene? Nem akarom nagyon kommentálni a következő videót, inkább nézzen mindenki mélyen magába, és határozza el, hogy legközelebb előáll valami értelmesebbel.

Az egész bűvész társadalom nevében köszönjük!

Történt pedig, hogy az admin felületen böngészve találtam egy régi-régi cikket (még tavaly júniusból), amit anno nem élesítettem. A dolog már koránt sem annyira aktuális (hisz azóta előrukkolt egy jobb és frissebb videóval, ami ki is került), mint akkor volt, de azért megosztom veletek úgy, ahogy akkor megírtam. (Wandel, tőled meg bocsi!)

Wandelnek ez az első videója, úgyhogy következzen egy kis bemutatkozás!

Szőke Kiss Vincének hívják, Békéscsabán lakik és kb. 2 éve bűvészkedik. Elsősorban a kártyát pörgeti előszeretettel, de más tárgyakkal is gyakorol, pl. lufi, telefon. Inspirálói többek közt David Stone, Daniel Garcia, Daniel Madison, Wayne Houchin és Chris "Orbit" Brown. Az alábbi videón szerintem utóbbi hatása érződik leginkább. Ő tehát Vince, avagy Wandel!
 Fogadjátok szeretettel!

Breiner Tamás és jómagam a Fókusz kamerái előtt rekonstruáltuk azt a produkciót, amelyről egy asszony azt állította: bizonyíték arra, hogy képes kilépni a testéből.

Tien Levy, azaz Máté Levente. Van-e, ki e nevet nem ismeri? Itt az UM-en valószínűleg kevesen, lévén "törzsgárda tag"-ról van szó, azonban Levy mégis úgy vélte, hogy ideje a nagyközönség előtt is bemutatkoznia. E célból készítette az alább látható promó videóját. Check it!

A pesti Cotton Club Orpheum színpada adott helyet Danny Blue új önálló estjének, a Mentalistának, ami február 9-én debütált. Danny még anno a Kiválasztott című műsor győzteseként lett ismert, és azóta is ő az egyetlen „celeb-bűvész” kis hazánkban. Én azonban még sosem láttam élőben fellépni, úgyhogy izgatottan vártam, mivel lep meg a Kiválasztott.

A többszörösen díjnyertes film első – és talán utolsó – vetítése Magyarországon az Underground Magic és a Bűvész Színház szervezésében! A rendező, Nelson Cheng beleegyezését adta, hogy Gyertyán Balázs bemutassa a hazai bűvész közösségnek a bűvészek életéről szóló The Magic Life című filmet, amely három különböző hátterű bűvész életét mutatja be, és arra keresi a választ, hogy milyen karrier lehetőségek és kilátások akadnak a bűvészeten belül.

A film több amerikai filmfesztiválon is díjat kapott, azonban itthon valószínűleg sosem fogják hivatalosan forgalmazni, most viszont bárki megnézheti!

A vetítés időpontja: Február 21, csütörtök 18.30

Helyszíne: Bűvész színház 1081 Budapest, Bezerédi utca 19.

A vetítésre a belépés ingyenes

(Figyelem: a filmklub név arra utalhat, hogy rendszeres eseményről van szó, azonban egyáltalán nem biztos, hogy lesz következő alkalom)

Update: a film angol nyelvű!

Jöhetne itt egy tőlem megszokott, hosszas fejtegetés, hogy milyen érdekes, hogy a bűvészműsorok nagy része bűvészeknek szól, hogy milyen okai, mozgatórugói és következményei vannak ennek az önreflexivitásnak, miért jelennek meg ilyen műsorok egyre nagyobb arányban és, hogy mindez jó-e nekünk, vagy sem. Azonban ezt most kihagyom. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni az alábbi videóhoz, hogy fantasztikus alkotásnak tartom, amit érdemes volna tovább fejleszteni. Valamint egy nagyon szép gesztusnak. Dőljetek hátra, és élvezzétek!

és sikerekben gazdag esztendőt kívánunk minden olvasónknak! Köszi, hogy idén velünk voltatok, köszi, ha kommenteltetek, csináltatok videót, írtatok üzenetet, vagy bármilyen módon részt vettetek az underground bűvészközösség építésében! Köszi, ha bűvészkedtetek, gyakoroltatok, flourisheltetek és mutattatok trükköt laikusoknak! Remélem számíthatunk rátok a következő évben is, hiszen (tudjátok) "a bűvészet halott a bűvészek nélkül!"

BUÉK!

Újabb videó egy fiatal tehetségtől! Nekem Orbit Brown jutott róla eszembe, valószínűleg nem véletlenül. Ügyes és látványos fogások, jó zenék, ötletes snittek (és full HD!). Itthon ilyesmi még nem nagyon volt, úgyhogy fogadjátok hatalmas üdvrivalgással az Impetust!

Corinda: – [...] De mi történik, ha egyikőjükről kiderül, hogy kínos helyzetbe akar hozni és így tovább? Hogyan lehet ezt jól kezelni?

Fogel: – [...] Továbbra is uralnod kell a szituációt. Kézen fogom, és megkérem, hogy lépjen egyet hátrébb. Mosolygok a közönségre, de a sarkammal rátaposok a lábujjára, a körmeim mélyen a kezébe vájom, és alig hallhatóan, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal térítem józan észhez – higgy nekem, ez működik!

[Corinda: 13 steps to mentalism, an interview with Fogel]

Maurice Fogel (régi, híres mentalista) így bánik a nehezen kezelhető nézőkkel. Azonban én valamiért mégsem javasolnám ezt a módszert. Ti mit gondoltok?

Korábban már írtam arról röviden, hogy mi a véleményem az egyedi kártyapaklik piacán folyó innovációs kényszerről. Boldog-boldogtalan ad ki paklit heti rendszerességgel, és ugyan akad közöttük néhány szép is, a nagy részük teljesen ötlettelen. A most bemutatásra kerülő pakli bizonyos szempontból ötletes, ugyanakkor nem biztos, hogy in a good way.... Ez pedig nem más, mint az Irregular deck. Nem attól különleges, hogy élénkzöld a hátlapja (ilyen már volt), hanem attól, hogy FERDÉN VAN NYOMVA! Bizony barátaim, a kártyák Uhrin Benedekjéről van szó: a pakliról, ami annyira rossz, hogy az már jó (legalábbis ez a koncepció). Korábban ezt a hatást Bicycle Secondként is megkaphattuk kis szerencsével, azonban végre egy teljes szériát tarthatunk a kezünkben, ami félrecsúszott a nyomdában!

Persze látom én ebben az ötletet, de tényleg ide süllyedtünk? Hova fog ez vezetni? Kiadják majd a paklit, aminek a képoldala a hátlapjára, a hátoldala pedig a képlapjára van nyomva??

Érdekesség amúgy, hogy ezzel szinte teljesen egy időben megjelent minden idők egyik legötletesebb csomagja. Az ehhez hasonló ötletek kiutat mutathatnak ebből a custom deck mizériából.

Kezdődött az egész 2007.07.07-én. Azóta pedig 1 év, 1 hónap, 1 nap eltolással jelentkezik a srác. Ő Orbit Brown. Különös szín a bűvész életen belül. Iszonyat kreatív, és filmes szempontból is évről évre igényesebb. Olyan dolgokra képes a kártyával, ami sokaknak eszébe sem jutna. Emellett tetoválást varrat, ugrál, úszik, bűvészkedik. Véleményem szerint annak, amit csinál, a való életben nem sok létjogosultsága van, de a képernyőn jól mutat. Nagyon. Hogy ez XCM, Flourish, Cardistry, vagy Magic, azt nehéz lenne eldönteni. Nincs is igazán olyan kategória, amelybe beleillik. Külön műfaj: Artihitis Onslaught. Azok közül is a hatodik a sorban.