Danny Blue: A tudatfeletti című sorozata a múlt héten debütált a Story Tv-n. A sorozat képében nem mást köszönthetünk, mint az első igazi hazai street magic TV műsort. Ugyan voltak már korábban is próbálkozások, de ez az első, ami hosszát és stílusát tekintve komolyan összevethető a külföldi produkciókkal. És a hangsúly az utóbbin van: Danny műsora végre összevethető a külföldi produkciókkal! Egy TV-s bűvész műsor elkészítése baromi nehéz. Egyrészt mert hiányzik a know-how mind előadói, mind pedig TV-s oldalról, másrészt pedig azért, mert egy TV műsor (2013-ban legalábbis) 90%-ban a nézői reakciókról szól, és csak 10%-ban a trükkökről. Márpedig aki próbálkozott már utcai bűvészettel Magyarországon, tapasztalhatta, hogy nálunk nem épp a rohangálós-káromkodós reakció a tipikus. És akkor még finom voltam. Dannynek tehát rengeteg nehézséggel kellett szembe néznie: rá kellett vennie egy csatornát a válság közepén, hogy lehetőséget adjon egy itthon szinte teljesen ismeretlen műfajnak, majd ehhez össze kellet grundolnia egy szakmai stábot is. Utóbbiban nyilván nagy segítségére volt Sófalvi Márton, a konzulens, akinek egyébként már van televíziós tapasztalata is, ami ez esetben nyilván jól jött.
Nem akarok most részletekbe menő kritikát írni egy-egy epizódról, sem pedig az összhatásról. Reagálnék viszont egy egyik legtipikusabbra. Ebben a műfajban nem csak lehet, de kötelező is vágni. És nem azért, mert mindenki beépített ember, hanem mert egyébként TV-ben nézhetetlenül statikussá válik a produkció! Ennek egyenes következménye, hogy a néző nem tartja hitelesnek, ami történt. Ezen sajnos csak az idő, az újabb részek, és néhány élő fellépés fog segíteni. A lényeg azonban az, hogy Danny hozta, amit vállalt: megszületett az első street magic/mentál TV sorozat, és az eredményre még büszkék is lehetünk!