Sör, rakija (horvát mézes pálinka), lélegzet elállító előadás és sok-sok ötletelés a 8. horvát cirkusz fesztiválon, mely során kiderült, hogy az újbűvész is bűvész, de igenis vannak a műfajban megválaszolatlan kérdések, és van élet a trükkökön túl is.
Mikor leértem a lépcsőn a pulthoz, Axel már épp egy kávéskanalat hajlított. Úgy tekeredett kezében a fém, mintha gyurma lett volna. A kocsma vendégei leesett állal bámulták a svéd bűvész szövetség fiatal elnökét, és ezzel elszabadult a varázslat. Nem ez volt az első alkalom, hogy kocsmában bűvészkedtem más bűvészek társaságában, ám valamiért (talán a multinacionális közeg, talán az emelkedett hangulat, vagy a bűvészek színvonala miatt) mégis más volt, mint az eddigiek. A zágrábi Bacchus kocsma személyzete teljesen megőrült, egyből bezárták a helyet, megvendégeltek minket házi sajttal és rengeteg rakijával, és spontán házibuli alakult ki, francia sanzonokkal. Végül először a belga mentalista Kurt ment vissza a hotelbe a barátnőjével, majd Axel, a svéd bűvészszövetség elnöke tűnt el egy helyi lánnyal. Aztán hajnali háromkor a francia különítménnyel (Etienne Saglio és stábja) én is haza indultam. Így ért véget a zágrábi újcirkusz fesztivál számomra. Új barátokkal, új élményekkel, trükkökkel, ötletekkel, elméletekkel gazdagodva. És bár az utazás csúcspontja egyértelműen az esti buli volt, pár szóban összefoglalnám azt is, hogy mi történt előtte.
Aki ismeri az eddigi munkásságomat a téren, az tudja, hogy az újbűvészethez teljesen elméleti úton jutottam el, anélkül, hogy valaha is láttam volna ilyen típusú műsort. Szakdolgozatomban leírtam, hogyan nézne ki az a műfaj, amelyet az újbűvészet szóval illethetnénk, és ezek után rátaláltam azokra az emberekre, akik saját bevallásuk szerint újűvészetet csinálnak. Azonban nem volt módom a gyakorlatot összevetni az elmélettel, mint ahogy a rengeteg felmerülő kérdést sem tudtam megválaszolni. Kiutazásommal az volt a célom, hogy a saját szememmel lássam azt az irányt, ami szerintem a műfaj következő szintje. Abban bíztam, hogy érdekes lesz, és méltó a további kutatásra, de amit láttam, az túlszárnyalta a várakozásaim.
Még szeptember elején találtam rá a 8. horvát újcikrusz fesztiválra, amikor workshopkat kerestem a témában (érdekesség, hogy míg déli szomszédunk már 8. éve tart a témáról szóló fesztivált, nálunk talán összesen nem volt eddig nyolc különböző újcirkuszos társulat az országban). Az idei fesztivál témája az újbűvészet volt, az a műfaj, ami csak az utóbbi tíz évben alakult ki, azonban egyre nagyobb népszerűségnek örvend (persze Franciaországban, nem itthon). Egyből éreztem tehát, hogy ott a helye minden bűvésznek, akinek kicsit is komolyabb tervei vannak a szakmán belül. Ennek ellenére itthonról senki sem jelezte, hogy velem tartana az egy napos kiruccanásra, sem a bűvészek, sem a cirkuszosok, sem pedig más előadóművészeti ág képviselői közül (később megtudtam, hogy a Trafó programszervezői közül egy csapat ellátogatott az eseményre egy másik napon).
Hét óra vonatozás után megérkezés 23-án este. Szállás egy hostelben a főtérnél, pár percnyi sétára a konferencia és workshop helyszínétől, 24-én részvétel a programokon, kapcsolatépítés (ivás), és 25-én reggel újabb 7 óra alatt visszaérkezés Budapestre. Röviden így foglalható össze az út, a program pedig egy konferenciából, egy workshopból és egy előadásból állt. Ugyan eredetileg a workshop miatt mentem ki, azonban ez sikerült a legkevésbé, a konferencia és az előadás viszont eszméletlenül jó volt. Ami miatt pedig különösen megérte, azok a beszélgetések voltak, amelyekre a különböző programpontok között került sor, ez pedig bőven kárpótolt a workshop miatt. Végre olyan emberekkel találkoztam, akik hasonlóan gondolkodnak, és hasonló kérdésekre keresik a választ, mint én. Az út legfőbb pozitívuma ez a megerősítés volt, hogy nem vagyok egyedül, és nem én vagyok a hülye, amiért ezzel foglalkozok. Hogy máshol ezzel komolyan, néha egyetemi szinten foglalkoznak, hogy máshol ezek a műsorok folyamatos sikert aratnak, és vannak emberek, akik képesek haknik nélkül, fesztiválokon való fellépésből megélni.
Ja, és a legnagyobb jó fejség, a fesztivál mágikus brossúrája, megjelenő címlappal, és megjelenő tartalommal:
