Underground Magic

Zsúfolásig megtelt a nézőtér Magyarország első bűvész színházának megnyitó ünnepségén. Az eseményre december 8-án, szombat este került sor, és az első műsorral egyből át is lépte a korlátait az intézmény. Ugyan a megnyitó fennakadás nélkül, rendben zajlott, azért mind a fellépők, mind a nézők száma feszegette a még épp kényelmes határát. A műsor a Corodini Kupák hangulatát idézte, mind családiasságában, mind pedig a fellépők névsorában. Utóbbin nincs mit csodálkozni, a színház ugyanazt a réteget mozgatja meg, akik a Corodininben is aktív szerepet vállalnak, a közösségért tenni akaró bűvészeket. A sok fellépő miatt a stílus változatos volt, a mikró kártya trükktől kezdve a színpadi galamb manipulációig mindent láthattunk (kötél trükköt például többször is). Bár érezhetően volt egy bájos spontanetiás a szervezésben, minden rendben zajlott, és a műsorok színvonala is megfelelő volt. Nem akarnék belemenni a részletekbe, mert semmi értelme, de annyit megjegyeznék, hogy többen kellemes meglepetést okoztak. Egyedül Fülöp Tibor „Őrült kötél” című rutinját emelném ki, amelyben Tibor átlényegülésével olyan színeket csillogtatott meg, amilyeneket én magyar bűvésztől még nem láttam.

Az előadók, fellépési sorrendben: Pallasz, Habók János, Bűvész Bence, Gyurci Bűvész, Magic Hajnalka, Tóth Laca, Fülöp Tibor és a műsorvezető/tulajdonos: Damien White

Végezetül néhány szó magáról az intézményről. A színház a Köztársaság  II. János Pál pápa térnél, a Bezerédi utca 19-es szám alatt található. Elrendezését tekintve egy osztatlan tér, egy pulttal és virtinekkel (ez teszi ki a boltot), egy színpaddal és a hozzá tartozó nézőtérrel. Ezen kívül még egy külön teremben lévő mosdó áll a vendégek rendelkezésére, valamint és egy függönnyel leválasztott öltöző a fellépőknek. A színház befogadó képessége pontosan 30 fő, ennyi szék áll ugyanis rendelkezésre, de ennél többen nem is nagyon férnének el (a megnyitón egyből túlléptük ezt a számot, remélhetőleg a fizetős műsoroknál is a csillárról fognak csüngeni a nézők a telt ház miatt). Hogy pontosan ki is lesz a színház célközönsége, az mind nézői, mind előadói oldalról kérdés. Véleményem szerint a helyszín tökéletesen alkalmas stand-up és „verseny mikró” előadásokra (alkalmasabb, mint sok helyszín, ahol az ember fellépni kényszerül), valamint oktatásra, szemináriumra, videó felvételre és klub helységnek. (Én konkrétan egy nagyszabású bulit is el tudnék képzelni ott, de azt majdnem mindenhol el tudok képzelni.) A tervek szerint később felkerül a falra egy TV is, amin akár a hagyományos, ultra close-up előadásokat is nyomon fogjuk tudni követni, de egy TV-ből, kreatív használattal, igazából a stand-up előadások fogják a legtöbbet kamatoztatni.

A színház tehát hosszú várakozás után megnyílt. Hogy pontosan ki és mire fogja használni, kialakul-e előadói és nézői törzsközönség, az még a jövő zenéje, mint ahogyan az is, hogy milyen kihasználtsággal, milyen bérleti- és jegyárak mellett üzemeltethető gazdaságosan. Annyi azonban már most látszik, hogy a fennmaradásához mi, magyar bűvészek is kelleni fogunk.

A bűvészet valamiért egészen mostanáig kimaradt a nagy műfaji keveredésekből és kísérletezgetésből. Azonban a XXI. században a helyzet kezd változni, és egyre több olyan előadásról hallani, ahol más műfajok keverednek a bűvészettel. Most egy ilyen kísérletet láthatunk, ezúttal nem a magas művészet berkeiből, hanem populár témában. Én a magam részéről kíváncsi lettem a srácra.

További infók az alkotóról, Richard Essienről itt.

Robert-Houdin szakított a korábbi tradícióval, és az utcáról, vásárok és piacok helyszínéről bevitte a színházba és az elit szalonokba a bűvészetet. Nem azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy valódi varázserővel rendelkezik, csupán szórakoztatni akart. Ezzel párhuzamosan lecserélte az avítt, ódivatú mágus köpenyt és palástot hétköznapi, formális ruhára, ami megfelelt a kor divatjának és normáinak. Ezzel modernné és coollá tette a bűvészetet.

Houdini szakított a korábbi tradícióval, és kivitte a bűvészetet az utcára a kültéren tartott grandiózus szabadulásaival. Nem azt akarta elhitetni az emberekkel, hogy valódi varázserővel rendelkezik, csupán szórakoztatni akart. Sőt, azt akarta, hogy másokról is kiderüljön, hogy nem rendelkeznek varázs erővel, ezért leleplezett rengeteg spiritsztát.Feltalálta a szabadulóművészetet és egyből coollá is tette.

Vernon szakított a korábbi tradícióval, és a színpadias előadásmód és színpadias trükkök helyett a természetességre, közvetlenségre és a hétköznapiságra törekedett, ezzel forradalmasított a bűvészetet, és coollá tette a mikromágiát.

Henning szakított a korábbi tradícióval az avíttas, ódivatú frakkal, és hosszú hajjal, színes, csillogó öltözetben, néha melegítőben állt a kamerák elé, megtestesítve a bűvész-rocksztár ideálját, ezzel modernné és coollá tette a bűvészetet.

Copperfield szakított a korábbi tradícióval, és kivitte a TV-s bűvészkedést az utcára a kültéren tartott grandiózus illúzióival. Ezzel modernné és collá tette az illúziókat.

Blaine szakított a korábbi tradícióval, és kivitte a close-up bűvészetet az utcára. Természetességre, közvetlenségre és hétköznapiságra törekedett. Lecserélte a korábbi, avíttas frakkot és a flitteres zakót hétköznapi ruhára, farmerre és napszemüvegre, ami megfelelt a kor divatjának és normáinak. Ezzel modernné és coollá tette a mikromágiát.

Angel szakított a korábbi tradícióval, és kivitte a színpadi bűvészkedést színpaddal együtt az utcára. Hétköznapinak tűnő szituációban adta elő illúzióit. Lecserélte a hétköznapi ruhaviseletet extravagánsra és ezzel megvalósította a bűvész-rocksztár ideálját. Modernné és coollá tette az illúziókat.

Brown szakított a korábbi tradícióval, és létre hozta a tudományosan megmagyarázható mentalizmust. Innentől kezdve a mentalista már nem a szellemekkel kommunikál, hanem a testbeszédet és a hipnózist tanulmányozza. Ezzel párhuzamosan lecserélte az avíttas és ódivatú turbánt és mágusköpenyt a kristálygömbbel együtt hétköznapi, formális ruhára, ami megfelelt a kor divatjának és normáinak. Modernné és coollá tette a mentalizmust.

Hogy mi a közös bennük (ha bármi egyáltalán)? Mindenki döntse el maga. Persze mindez nem elég a sikerhez, emellett mindegyikük kreatív és elhivatott bűvész is volt, aki azon munkálkodott, hogy leválassza a bűvészetről azokat a konvenciókat, amelyek az évtizedek-évszázadok alatt rárakódtak, és vissza csempésszék a varázslatot a bűvészetbe és az emberek életébe is.

U.i.: Természetesen rengeteg mindenkit kihagytam, és akit felsoroltam, arról is ferdített, zanzásított elemzést írtam. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mindenki el tudja helyezni kedvenc bűvészét a rendszerben és párhuzamba tudja állítani a többiekkel.

A Corodini Kupa régóta a "kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk" típusú rendezvénye a magyar bűvészetnek. A tavalyi több fronton is botrányosan sikerült, emiatt idén sokan eleve szkeptikusan álltak az eseményhez. Bár több újításról is hallani lehetett (új helyszín, új programpont, új arcok a szervezők és a fellépők között), néhányan már arról suttogtak, hogy ez lesz az utolsó. A két szervező pedig még a rendezvény előtt bejelentette, hogy amint a Kupa véget ér, lemondanak pozíciójukról. Ilyen hangulatban tehát mindenki kíváncsian várta, hogy hogyan fog sikerülni, annál is inkább, mivel egyértelmű volt: a rendezvény sikerén múlik a klub jövője is.

A Journey to the end of the night egy Amerikából indult városi fogócska játék, amit a világ több országában is játszanak. A szabályok igen egyszerűek, az indulási pontból kel eljutni a célig, köztes pontokat érintve, anélkül, hogy a fogók elkapnának. Ami izgalmassá teszi a dolgot, hogy gyalog, illetve tömegközlekedéssel kell bebarangolni a várost, és a védett zónák, illetve a járművek kivételével bárhol elkaphatnak. A dolog apropója pedig, ami miatt ez a hír ide kikerült (azon túl, hogy nagyon jó kezdeményezésnek tartom) az, hogy az idei Journey Budapesten a második ellenőrző pontot az Underground Magic bűvészei fogják működtetni.

A játék 18:00-kor indul a Batthányi tértől, és este a Fogasházban ér véget. Akinek van kedve, még csatlakozhat!

További infók itt.

Az, ami ma a rendelésre készült (azaz "custom made") kártyák piacán megy, megérne egy külön cikket. Az persze ízlés kérdése, hogy jó-e, vagy rossz, hogy napi szinten ad ki boldog-boldogtalan speciális, limitált, egyedi, különleges, dizájnolt paklit. A kezdetektől - amikor is ugye volt a Tiger deck, ami egy inverz pakli volt, inverz képoldallal és inverz hátoldallal - ma már odáig jutottunk, hogy ha nem dombornyomott a doboz, nincs benne csillogó fém, és nem egyedileg dizájnolt a képoldal, akkor már megy a nyafogás. Hogy használhatóak-e ezek a paklik, vagy egyáltalán van-e gyűjtői értékük, abba most nem mennék bele. Csak röviden szeretnék gratulálni az Ellusionist legújabb paklijának nevéhez, a Sultan Republichoz! Javaslom minden janicsárnak, aki a szultán köztársaságában nőtt fel, hogy szerezzen be egy csomagot! Ugyanakkor javasolnám a Mystique Factorynak, hogy elébe menve a trendnek, adják ki a Tatár birodalom demokráciájának emléket állító csomagot!

Most vasárnap, November 11-én kerül megrendezésre a XXV. Corodini Kupa. A rendezvény régóta a magyar bűvész élet legrejtélyesebb eseménye, nem csak azért, mert kiváló fellépők és szeminaristák szerepelnek rajta évről évre, hanem azért is, mert sokszor nem csak ők...

A megújulás jegyében azonban idén nem Budaörs ad helyszínt az eseménynek, hanem a belvárosban található Vasas Művészegyüttes épülete (1085, Kőfaragó u.12, Blahától kis séta). A programban is található néhány újítás, a legfontosabb egyértelműen az, hogy a versenyt ezúttal nem Tóth Laca fogja konferálni, hanem Bűvész Bence, és a gálán is helyet kapott néhány új arc (de nem kell aggódni, a Laca show azért idén sem marad el). De hogy mindez milyen minőségbeli változásokat jelent, azt majd csak aznap tudjuk meg, úgyhogy mindenképpen érdemes kilátogatni!

És érdemes a jegyet is minél előbb beszerezni (részletek itt), mert az új helyszín férőhelye sokkal kisebb, mint az eddigié volt, lehet, hogy a helyszínen már nem is lehet majd jegyet kapni, ellenben sokkal jobban fogják ellenőrizni, mint eddig bármikor! Szóval most vasárnap újra Corodini!

A program:

08:00-09:00 Érkezés, regisztráció, felkészülés a versenyre
09:00-12:00 Színpadi és mikro verseny (konferál: Bűvész Bence)

13:00-14:25 Mini szemináriumok (5x15p)
14:40-15:40 A Corodini Bűvészklub bemutatkozó műsora
16:00-17:00 Sugár Péter szemináriuma
17:15-18:00 Figaro emlék vetítés, Eredményhirdetés

19:00-22:00 Gálaműsor (konferál: Tóth Laca)

A 8. Zágrábi Újcirkusz fesztivál esti előadásnak hatalmas tétje volt számomra. Ez volt ugyanis a puding próbája, a teszt, hogy mindaz, amit az újbűvészetről addig olvastam és írtam, működik-e a gyakorlatban. Persze egy esetleges rossz előadás nem jelenti azt, hogy az elmélet nem ültethető át gyakorlatba, azonban az újbűvészet rengeteg kérdést vet fel, és lelkesítően hatott volna, ha olyan előadást látok, amely megfelelő válaszokat tud adni ezekre kérdésekre.

Etienne Saglio előadása ígéretesnek tűnt: az a Raphael Navarro segített a rendezésben és írásban, aki tulajdonképpen megalapította az újbűvészet mozgalmat Franciaországban, Etienne pedig ugyanabban az iskolában tanult, ahol az idén Blackpoolban világbajnokságot nyert Yann Frisch. Lássuk, hogy mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket a darab!

A workshop volt az, aminek köszönhetően rátaláltam a fesztiválra, és ez volt az is, ami miatt tulajdonképpen útnak indultam: a program szerint ugyanis arról szól, hogy hogyan használjuk a mentalizmust művészi  performanszokban. Aki tartotta, az pedig nem más, mint Kurt Demey, akiről skóciai mentorom, Ian Smith is sokat mesélt már, és akiről tudtam, hogy 2009 óta tart utcai mentalista előadásokat. Lássuk tehát miről volt szó.

Kis csúszással, azonban egyetemista szemmel nézve még mindig korán, fél 11-kor vette kezdetét a 8. Horvát Újcirkusz Fesztivál újbűvészettel foglakozó konferenciája. Az esemény egy művész kávézó tágas konferencia termében került megrendezésre, megnyugtató módon kevés résztvevővel. Azért tartom megnyugtatóak, mert nálunk itthon az újcirkusznak sincs nagy rajongótábora (mármint a művelők körében), rosszul éreztem volna tehát magam, ha itt 50-70 ember eljön egy újbűvészetről szóló előadásra. Szerencsére azonban (az előadókat nem számolva) csak tizennégyen ültünk a teremben kezdéskor, és bűvész (rajtam és az előadókon kívül) nemigen akadt köztük. Az előadások angolul folytak, de ez a horvátoknak nem okozott gondot.

Sör, rakija (horvát mézes pálinka), lélegzet elállító előadás és sok-sok ötletelés a 8. horvát cirkusz fesztiválon, mely során kiderült, hogy az újbűvész is bűvész, de igenis vannak a műfajban megválaszolatlan kérdések, és van élet a trükkökön túl is.

Mikor leértem a lépcsőn a pulthoz, Axel már épp egy kávéskanalat hajlított. Úgy tekeredett kezében a fém, mintha gyurma lett volna. A kocsma vendégei leesett állal bámulták a svéd bűvész szövetség fiatal elnökét, és ezzel elszabadult a varázslat. Nem ez volt az első alkalom, hogy kocsmában bűvészkedtem más bűvészek társaságában, ám valamiért (talán a multinacionális közeg, talán az emelkedett hangulat, vagy a bűvészek színvonala miatt) mégis más volt, mint az eddigiek. A zágrábi Bacchus kocsma személyzete teljesen megőrült, egyből bezárták a helyet, megvendégeltek minket házi sajttal és rengeteg rakijával, és spontán házibuli alakult ki, francia sanzonokkal. Végül először a belga mentalista Kurt ment vissza a hotelbe a barátnőjével, majd Axel, a svéd bűvészszövetség elnöke tűnt el egy helyi lánnyal. Aztán hajnali háromkor a francia különítménnyel (Etienne Saglio és stábja) én is haza indultam. Így ért véget a zágrábi újcirkusz fesztivál számomra. Új barátokkal, új élményekkel, trükkökkel, ötletekkel, elméletekkel gazdagodva. És bár az utazás csúcspontja egyértelműen az esti buli volt, pár szóban összefoglalnám azt is, hogy mi történt előtte.

Ma kezdődött Békéscsabán a 6. BioRitmus fesztivál, melynek keretein belül a fesztiválra kilátogatók holnap két UM-es arccal, Gyertyán Balázzsal (LeCoq) és Máté Leventével (TienLevy) is találkozhatnak! Nem lesz konkrét műsor, csak a tőlünk "megszokott" kötetlen, meglepetés szerű street magic, úgyhogy ne sátorban vagy színpadon keressétek a fiúkat, hanem a fesztiválozók között (pl. kocsmában, a pultnál).

Ha bárki Békéscsabai közületek, vagy van ilyen ismerősötök, akkor nyugodtan terjesszétek az igét, és gyertek ki a Ligetbe a fesztiválra!

Daniel Madison ismét új oldaláról mutatkozik be a jövőben. Ezúttal egy filmben fog szerepelni, amelyben egy M nevű bűvészt fog alakítani. A film címe Magick lesz, és az ihlette, hogy kevés olyan film készült mostanában, amelynek témája napjaink bűvészete és bűvészei (Botond mondjuk pont mostanában mutatott kettőt is). A történet középpontjában M a bűvész, és Charlie, egy 12 éves gyerek áll. M kihívja Charliet a színpadra, majd eltünteti, de a nézők megdöbbenésére Charlie nem kerül elő... A történetről ennél bővebbet egyelőre nem tudunk, és jelenleg a honlapon látványterveknél több nincs is fent, adományozni azonban lehet, úgyhogy valószínűleg elég kezdeti stádiumban van a film. Jelenleg az egész úgy néz ki, mint egy nagyon drága Madison promó, de azért kíváncsian várjuk a végeredményt!

Addig is néhány szó a rendezőtől:

Bizonyára veletek is előfordult már, hogy egy kietlen ház padlásán találtatok egy ősrégi, megsárgult, agyonhasznált paklit. De mivel öreg pakli nem vén pakli, forgatni kell az ilyet is. Itt pedig pontosan ez történik. Előadó, operatőr és egyszemélyes stáb: Szabó Viktor. Enjoy!

Mától kapható hivatalosan a Mystique Factory által bemutatott Jumpink. A cucc egy Rizki Nanda nevű fiatal tizenéves srác nevéhez fűződik. Mégjobb hír viszont, hogy az Ellusionist is forgalmazni kezdte a hazai misztikus gyárunk termékét. Hell yeah!

Idén másodjára került megrendezésre a Magicien Army, ismét az Aquariumnál.

Íme a rövid összefoglaló arról, hogy mi is történt ott.

Minap új műsor készítésébe fogtam. Arra gondoltam, csinálnék valami nagyon vicces stand-up rutint. Ahogy elkezdtem gondolkodni, rengeteg előadó és műsor jutott eszembe, amiket korábban láttam, és amik nagyon tetszettek (ez az egyik ilyen, ez meg a másik). A Piffes műsor persze nem csak nekem tetszett meg, egy orosz kolléga meg is csinálta a "saját" verzióját. Született is erről egy cikk a blogon. Nyilván eszembe sem jutna lekoppintani szó szerint az egész előadását Piffnek. De ahogy elkezdtem gondolkodni, milyen vicces rutinokat ismerek, és milyen gegeket, hamar rájöttem, hogy ezek nagy részét más előadóktól nyúltam. Akadnak persze olyanok, amelyeket már annyian használtak, hogy közkincsnek számítanak (pl. a NEM geg a mentalistáknál), de nagyon sok olyan poén van, aminél tudni lehet, ki találta ki. Szóval, hol kezdődik a lopás? Ha megcsinálom John Archer rutinját, az nyilvánvalóan az. De ha az ő poénjait használom más bank nighttal? És ha csak egy sort veszek át tőle?

Én amúgy azt gondolom, hogy törekedni kell az eredetiségre, és ahol lehet kerülni mások poénjainak a használatát (nem illemből, hanem magunk miatt), de ez ugye az elmélet, a gyakorlat meg persze mást mutat (nálam is). De kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is!

Boxolóknál régi, jó szokás, hogy egy-egy meccs előtt a nagy riválisok beszólnak egymásnak. Miért lenne ez máshogy a mágus világban? A következő videón a világ egyik legnagyobb varázslója int be a másik legnagyobb varázslónak. Copperfield állítása szerint ugyanis Harry Potter minden varázs trükkjét tőle lopta.

Magic is an experience - mondja Wayne Houchin az art of magic dvd-n. De mit is jelent ez pontosan, és miért is fontos nekünk? Nehéz persze megmondani, hogy mit is értett ez alatt Wayne. De azt tisztázhatjuk, hogy mi mit értünk alatta. Én konkrétan, amikor először néztem meg a dvd-t, elengedtem a fülem mellett (vagy csak azóta elfelejtettem). Aztán másodjára kicsit elméláztam rajta. Szóval mire is megyünk ezzel a mondattal?

 Kezdjük azzal, hogy egyetértek: a varázslat (és itt lényeges hogy a bűvészet és varázslat angolul ugyanazt jelenti) valóban egy tapasztalat. Ez alatt azt értem, hogy a varázslat egy élmény, amit az agy vált ki, az agyban megy végbe. Tehát nem az maga a varázslat, amit mi a kezünkkel csináljuk, hanem az, amivé ez a néző fejében összeáll. A varázslat tehát csak a néző fejében létezik, és abból jön létre, amit nem lát. A varázslat élménye ugyanis "félreértésen" alapszik: akkor jön létre, amikor egy hétköznapi cselekvéssor nem olyan eredménnyel végződik, mint amit a hétköznapi életünkben megszoktunk. Ekkor elcsodálkozunk, és az agynak ez a furcsa reakciója nagyon kellemes élményt ad. Ebből pedig tulajdonképpen nagyon sok minden következhet. Például az is, amit David Stone mondott a szemináriumán: a varázslat nem az, amit nem értünk, hanem amin meglepődünk. A varázslat a különlegesség élményét adja: azt, hogy most valami rendkívülinek lehettem része, mint néző. És ezt az érzést mindenki szereti. Ha tehát szigorúan nézzük, a varázslatnak semmi köze a trükkökhöz. Azokhoz a dolgokhoz van köze, amelyek kiemelnek a hétköznapokból. Persze ennek a trükk kiváló eszköze, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy nem feltétlenül akkor éli át a néző a varázslatot, ha olyat mutatsz neki, aminek nem ismeri a megoldását.

És még lesz is sok. Íme egy rövid videó a legutóbbi találkozóról. Készítette: Nyersvas kolléga

Aki esetleg nem tudná, most szombaton Máj. 12-én 13 órától a Deák téren a Gödör klubnál (azaz a mostani Akvárium klub) kezdetét veszi az ez évi első - és reméljük nem utolsó - Magician army-ja! Keressétek az embereket kártyával a kezükben és akkor biztosan megtaláljuk egymást. A rendezvény gyakorlatilag csak 1 dologról fog szólni: Magic! Itt megoszthatjátok a tapasztalataitokat, tanulhattok új cuccokat és ha van esetleg valami eladó kelléketek, decketek, azt is nyugodtan pakoljátok be. Őszintén szólva én a délután 1 órát az eddigi tapasztalatok alapján kicsit korainak tartom, de Levi barátomat megtaláljátok ott. Én olyan 3-4 körül csatlakozom. Be there!!!

Soha az életben nem hallottam még a Foster The People című együttesről, de mikor láttam, hogy van egy Houdini című klipjük, muszáj volt rákattintanom. A videónak Houdinihez semmi köze, viszont nagyon jó kis black magic-et kapunk.

A videó amúgy arról szól, hogy a mai pop iparban minden előadó droid, és helyettesíthető, akár hullák is koncertezhetnének, és ha ezt beszopták a népek, akkor mindenki boldog, mert mindenki pénzénél van, az előadók meg le vannak szarva. Ez az őszinteség és önkritika amúgy díjazandó, csak azt nem tudom, hogy akkor most ezzel a pofámba röhögtek és lehülyéztek?

Daniel Madisont ezen a blogon azt hiszem senkinek nem kell bemutatni. Bár az utóbbi időkben nem volt túl aktív, de ő mindig is értett a personal brandinghez, és ahhoz, hogy beszédtéma legyen belőle. Legutóbbi visszavonulása óta most a legújabb visszatérését tervezi, újabban pedig különös blogbejegyzéseket posztol. A szöveg nagy része ki van satírozva (leszámítva néhány szót). alattuk pedig egy videó, ami jelszóval le van védve. Nyilván ez Madison egy újabb őrülete, és kiválóan alkalmas arra, hogy beszéljenek róla, de azért mégiscsak érdekli az embert, hogy mi lehet ez. Ha bárki tud bármit a dologról, jelezze a kommentek között!

Egzo barátunk itthon az UM-el, az Armyk szervezésével, valamint a Huszár dekorálásával tett szert országos hírnévre, külföldön pedig a Drift című trükkje lett világsiker. Azonban a fejlesztések nem álltak meg, itt is a legújabb (még kísérleti stádiumban lévő) termék, az ExoHand. A fejlesztő elárulta, hogy elsősorban a Star Wars, valamint az I, robot című filmek inspirálták, és reméli, hogy művét nem csak a bűvészek, de a laikusok is használhatják majd!

Közhely, de a legjobb ötletek akkor jönnek, amikor az ember játszik és hülyül. És persze ilyenkor jönnek a rossz ötletek is. Hogy a következő melyik kategóriába tartozik, azt mindenki döntse el maga. A trükk bizonyos szempontból egyedi, meg vicces is, de én valahogy nem látom magamat, ahogy előadom...